A közlekedési magatartást tágabban kell értelmezni, mint a vezetni tudást. Ez utóbbi inkább képességeinktől függ, míg a közlekedésben egész személyiségünkkel veszünk részt. Ezért fontos, hogy az alkalmasságot kizáró okok feltárása ne csak a képességek vizsgálatára korlátozódjon. 2004 óta alkalmazzuk a pályaalkalmassági vizsgálatokban az osztrák Közlekedésbiztonsági Tanács (Kuratorium für Verkehrssicherheit) által kifejlesztett ART2020 vizsgáló berendezést, mely a közlekedéspszichológiai tesztrendszereknek egy új generációja. Az eljárás kidolgozásakor és továbbfejlesztésekor az osztrák szakemberek arra törekedtek, hogy egy-egy tesztmutatóhoz (pl. figyelem, tájékozódás, szenzomotoros koordináció, reaktív terhelhetőség) meghatározott vezetői viselkedéseket (pl. körültekintés, sávváltás, sebesség megválasztása, elsőbbségadás) rendeljenek hozzá. A vezetői viselkedés megfigyelésére egy oktató autóban, a viselkedést megfigyelő vizsgáló és egy autóvezető-oktató kíséretében került sor. Emellett a jármű egy műszeres vezetői viselkedés-elemző eszközrendszerrel volt fölszerelve. A vizsgálat kb. 1,5 órát tartott, egy autópályát, országutat és városi vezetést tartalmazó standardizált útszakaszon. Az így kapott valós viselkedési adatok, valamint az ART2020 teszteredmények statisztikai feldolgozása jelentős összefüggéseket állapított meg. A képesség-és személyiségvizsgálatok során feltárt hiányosságok (pl. a figyelmetlenségből vagy lassú reakcióidőből eredő bizonytalan, hibás döntések stb.) együtt jártak a valós közlekedési helyzetben megfigyelt balesetveszélyes magatartással.