Máris jobban motorozunk?

Korai lenne még elemezni az idén márciusban bevezetett új motoros tantervi és vizsgakövetelmények hatásait. Az azonban már most megállapítható, hogy az új járműkezelési feladatsor sikeres végrehajtásához szükséges vezetési technikák nagymértékben segítik a kezdő motorosok biztonságos beilleszkedését a közlekedésbe.

A motoros képzés egy kategóriával, míg azon belül a rutinpályás oktatás több mint 25 éve kifejlesztett módszerek alapján működött ez év elejéig. Pár évtizeddel ezelőtt a legnagyobb, legerősebb motorok a 350 cm3-es JAWA-k voltak, a többség pedig az MZ-k különböző típusaival járt. Az akkori utak minősége, a forgalom sűrűsége és átlagsebessége sokkal kisebb volt a mai viszonyokhoz képest. A kor motorosai autodidakta módon vagy a barátok tudását ellesve képezték magukat tovább egy magasabb szintű tudás elérésének reményében.

Az idő előrehaladtával – és persze a technika fejlődésével párhuzamosan – elérhetővé váltak a motoros tréning lehetőségek, és ezzel együtt szükségessé vált a kategóriás oktatás felülvizsgálata is. A képzésben kialakult az úgynevezett „lépcsőzetesség”, és megjelentek a különböző motoros kategóriák. Emellett megfogalmazódtak az oktató motorokkal szembeni elvárások mind a hengerűrtartalom, mind a teljesítmény tekintetében, így próbálva követni a motorizáció őrületes fejlődését. Sorra jelentek / jelennek meg az újabb és újabb gépcsodák, amelyek kezeléséhez összetettebb, magasabb szintű tudásra van szükség. Mivel az oktatás tematikája nem igazán követte ezt a fejlődést, szükségessé vált a motorosok alapképzésének újragondolása.

Az idén bevezetett változások a motoros képzés alapoktatási részét érintik jelentős mértékben. Olyan speciális gyakorlati részelemekkel bővült a „tananyag”, mint például a kanyarodástechnika („eltolt szlalom”) vagy a gyors manőver („akadály kikerülése ellenkormányzással”). Ezek elsajátítása nagy segítséget jelent a mindennapi közlekedés során igen gyakran előforduló rendkívüli helyzetek balesetmentes elkerülésében, legyen az egy hirtelen irányváltoztatással vagy megállással járó manőver.

A változtatásokkal a szakemberek nem titkolt célja az, hogy azon motoros balesetek előfordulását csökkentsük, amikor a motoros technikai kezelési hibájából történik meg a baj. Egy rosszul kivitelezett kanyarodási manőver vagy egy ijedt fékezés komoly következményekkel járhat. Az új képzés olyan plusz lehetőségeket mutat, amelyeket nem minden esetben kell kötelezően használni, viszont vészhelyzetben életet menthetnek.

Sajnos jogszabályokkal nem kötelezhető egy járművezető, hogy önmagát fejlessze vagy továbbképezze.  Napjainkban a motorosok részére számtalan különböző szintű tréning létezik. A két keréken közlekedőknek azonban sajnos igen szerény száma él ezzel a lehetőséggel. A téli „motoros szünet” után mindenkire ráférne egy kis gyakorlás, még az „öreg rókákra” is.

Részben a baleseti statisztikák kimutatásai ihlették az új feladatsort, amely inkább hasonlít egy kezdő szintű tréningre, mint a régi tanuló-rutinpályára készített feladatsorra. A cél a feladatok alapszintű végrehajtása, ismerete olyan szinten, hogy a megszerzett tudás továbbfejleszthető legyen a későbbi önálló motorozás során. A feladatsor olyan elemeket tartalmaz, melyeket a motoros vészhelyzetben egyszerűen csak „előhúz” a tarsolyából, így jóval nagyobb eséllyel kerülheti el az esetleges balesetet. 

Fontos megjegyezni, hogy rengeteg gyakorlással lehet ezt a tudást készségszintre emelni, amihez sok-sok motoron töltött óra kell. Egy sikeres vizsga nem azt jelenti, hogy valaki azonnal vérbeli motorossá vált, hanem azt, hogy önálló közlekedésre képes. A mondás itt is igaz: „Az élet egy holtig tartó tanulás”.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy attól, hogy valaki jól motorozik, önmagában még nem szünteti meg a motoros baleseteket, hiszen nagyon sok a mások meggondolatlanságából, gyorshajtásából adódó veszélyes helyzet, amelyet egyik rendszer sem tud tökéletesen orvosolni. Mégis azt reméljük, hogy egy járdáról lelépő gyalogos, egy úttestre kiguruló labda, egy elénk forduló figyelmetlen autós vagy egy kátyú balesetmentes kikerülésének esélye nagyobb lehet. Ha azt érezzük és tudjuk, hogy akár lábletétel nélkül is meg tudunk fordulni a motorunkkal az úttesten, és nem kell „rollerezve”, kétszer előre-hátra tolni a manőver közben a motort, akkor már sokat javítottunk a kanyarodási technikán.

Az új tematika bevezetése óta még kevés idő telt el ahhoz, hogy annak hosszú távú hatásait tapasztalati szinten elemezni lehessen. Az azonban már most biztos, hogy azon vezetési technikák elsajátítása, amelyek szükségesek az új járműkezelési feladatsor sikeres végrehajtásához, nagymértékben segítik a kezdő motorosok biztonságos beilleszkedését a közlekedésbe, valamint alkalmazásukkal jelentősen csökkenthető a balesetek száma.

Reményeink szerint a jövő motorosaiban feltámad a vágy, hogy minden tavasszal felfrissítsék tudásukat, hiszen így kapnak olyan szilárd alapot, amire lehet és érdemes építkezni.