Kirívó magatartásformák a közlekedésben

Melyek a legveszélyesebb vezetési attitűdök? Milyen következményekkel jár, ha szándékosan eltérünk a közlekedési szabályoktól? A Pályaalkalmassági Igazgatóság pszichológusának írása.

„Mivel mindenki közlekedik, a közlekedésbiztonság kérdése társadalmi probléma. A megoldást sürgeti az is, hogy a közúti baleseteknek mintegy 95 %-a emberi tényezők miatt következik be.”  1974 októberében jelent meg ez a reflexió az akkori Belügyi Szemle aktuális számában. Azóta jó pár évtized telt el, de a probléma továbbra is élő.

Tekintettel arra, hogy olyan társadalmi problémáról van szó, amely valamennyi állampolgárt érinti, kiemelkedően fontos a közúti közlekedési balesetek megelőzése érdekében a közlekedés szereplőinek általános viselkedését, szokásait, esetenkénti magatartását vizsgálat tárgyává tenni.

A közlekedőknek úgy kellene tekinteniük a forgalomban való részvételre, mintha egy társasjátékban vennének részt. Feltehetően gyerekkorában mindenki játszott valamilyen társasjátékot. Minden játéknak megvannak a maga szabályai. Amikor társasjátékozunk, elvárjuk mindenkitől, hogy tartsa be a szabályokat. Ha valaki csalásra vetemedik, bizony az nem marad következmények nélkül. A szabályrendszerek nem ok nélkül léteznek, akár a játékok, akár az élet egyéb területeit illetően. Általános jellemzőjük, hogy azok ismerete kiszámíthatóvá, biztonságossá teszi azt a tevékenységet, amire vonatkoznak. Nincs ez máshogy a közlekedés esetében sem. A közúti forgalomban az érvényes KRESZ vizsgával rendelkezők joggal várják el, hogy ne csak ők, de mindenki más tartsa be a szabályokat.

Mit jelent a kirívó magatartás az utakon?

Amikor a közlekedési szabályoktól erősen eltérve közlekedünk, nemcsak magunkat, hanem a többi közlekedő embertársunkat is veszélyeztetjük. Akár a nagyvárosokban, akár kisebb településeken, akár autópályán vagy közúton közlekedünk, egy sokszereplős „társasjátékban” veszünk részt. De míg egy játékban mindig van javítási lehetőség, addig az életben egy rossz mozdulat, magatartás vagy attitűd is végzetes, visszafordíthatatlan tragédiához vezethet.

Milyen kirívó magatartásformák, vezetési attitűdök a leggyakoribbak?

Gyorshajtás, agresszív vezetés, csak én vagyok az úton, más nem létezik, a szabályok rám nem vonatkoznak, ittas vagy bódult állapotban való vezetés. Lehetne még sorolni, de a negatív esetek 90 %-ában ilyen kirívó magatartásformákkal találkozhatunk az utakon. Szoktuk mondani, nincs külön személyiségünk, ahogy éljük az életünket, úgy vezetünk.

Következzen néhány példa, amelyekkel pályafutásom során találkoztam, és amelyek jól szemléltetik az eddig leírtakat.

Nem érte el a járdát…

Néhány éve a fővárosban saját magam voltam tanúja egy szörnyű tragédiának egy gyalogátkelőhelynél. Már villogott a gyalogosoknak jelző lámpa, de egy idős néni még át akart érni a túloldalra. Jött egy autó neki balról, amelyik persze még pirosban akart áthajtani az átkelőn. A néninek már csak pár lépés kellett volna, de nem érte el a járdát. Az autó, ami bőven többel hajtott, mint a megengedett, elcsapta. A néni a szemem láttára repült messzire és a földre csapódott. És az autó, mintha semmi sem történt volna, elhajtott, 10 másodperc múlva már a sziluettje sem látszódott a távolban. Az idős asszony sajnos nem élte túl.

Felelősségvállalás? Nem egy sakktáblán álló bábut ütött el, egy idős halt ember meg. Lelkiismeret? Az élet ilyen, menni kell előre, nem törődni másokkal, letarolni, legyőzni másokat, akkor lehetünk sikeresek, elismertek.

Csak egy videójátékban van javítási lehetőség

Egy fiatal fiú, alig 3 hónapos jogosítvánnyal, egy-két Unicum után és befüvezve szállt be zsír új verdájába, amit apuka vásárolt neki. Ész nélkül száguldozott, végül nekihajtott egy szabályosan közlekedő autónak, amiben négyen utaztak: egy család gyerekekkel. Ketten meghaltak, egy sérült válságos állapotba került, egy utas pedig könnyebb sérülésekkel úszta meg.

Ilyenkor ki a hibás? Az a szülő, aki nem tanította meg a drága kisfiának, hogy a tetteinkért felelősséget kellene vállalnunk? Aki a kiesett nevelésre szánt időt drága ajándékokkal akarta pótolni? A fiú, akinek már van jogosítványa, de nem tudja, mi a különbség a vezetni és a közlekedni fogalmak között? Aki nem tudja, hogy nem egy virtuális videójátékban veszünk részt, amikor kimegyünk az utakra, ahol a játékkal ellentétben nincs javítási lehetőség?

Nem büntetést kapott, hanem szeretetteljes figyelmeztetést

Ez egy külföldi példa. Egy rendőr megállított egy autót, ami túl gyorsan hajtott. A kormány mögött egy ismerőse ült, akivel egy gyülekezetbe jártak vasárnap és ünnepnapokon, korábban sokat találkoztak. Tudta, hogy bírságot kell adnia neki. Visszament hát az autójához, megírta a büntető cédulát, majd odaadta neki. Miután a rendőr elhajtott, a megbüntetett sofőr ezeket a sorokat olvasta a cédulán:

„Kedves keresztény Testvérem! Az én kislányom hat éves volt, amikor elütötte egy gyorshajtó. A tettes fél év múlva kiszabadult, de én soha többé nem tudom megölelni a gyermekem. Csak akkor találkozok vele újra, ha a mennybe jutok életem végén. Tudom, hogy neked is vannak gyermekeid, ezért talán megérted a fájdalmamat. Kérlek, ne siess!”

Miután elolvasta a levelet, elindult, és lassan vezetett hazáig. Otthon megölelte a feleségét és a gyermekeit, közben pedig arra gondolt, hogy nem büntetést kapott, hanem egy szeretetteljes figyelmeztetést.

Egy nagy körforgás részei vagyunk

Mindenki arra vágyik, hogy eljöjjön az az idő, amikor a közlekedésben résztvevők mindenféle külső ráhatás nélkül ismerik fel, hogy a szabálykövetés és az udvariasság mindenkinek egyformán érdeke. Benne van a levegőben a jövő szele, az okosvárosok elképzelése, amikor már csak és kizárólag önvezető autók közlekednek teljes biztonsággal az utakon, és csökkennek – legideálisabb esetben teljesen megszűnnek – a közúti balesetek.

Tehát a felelősséget átveszik tőlünk a gépek. 

Az utóbbi időben rengeteg problémával kell szembe néznünk, a pandémia az életünk része lett minden borzalmával együtt. A közlekedésben már ezelőtt is sok gond volt. Ahogy korábban írtam, azzal a személyiségünkkel közlekedünk, amivel a mindennapi életünket éljük. Szorongásaink, frusztrációnk, sértettségünk, örömeink és sikereink az útitársaink. Kint az utakon egy autó volánja mögött ülünk, biztonságban a többiektől távol. De mégis egy nagy körforgás részei vagyunk, egy fogaskerék, ami a többi alkatrésszel együtt mozogva tud csak jól működni. Nem egyedül közlekedünk, hanem kölcsönhatásban a többiekkel. Ha valami gikszert okozunk, abból nekünk is bajunk lesz, és ahogy nekünk vannak szeretteink, a többi, velünk együtt közlekedőnek úgyszintén. Közös érdekünk, hogy egymást segítve tegyünk azért, hogy viszonylag biztonságosan, előrelátóan, a baleseteket minimalizálva érhessen haza mindenki a szeretteihez, bár ettől úgy tűnik, még nagyon messze vagyunk!

Nagy-Tóth Mónika
pszichológus

Felhasznált irodalom: Hornyik Zsuzsanna – Jakab László: A közlekedési morál helyreállításának lehetőségei Magyarországon (Belügyi szemle 2020/7.)