A megfelelő körültekintés szerepe a biztonságos közlekedésben

2021. március 09. kedd

A térbeli tájékozódás alapjaival, a mozgásérzékelés szerepével, a sebesség- és távolságbecslés fontosságával, valamint az információszerzést gátoló tényezőkkel foglalkozik kollégánk alábbi írása.

Ha a körültekintésre, mint fogalomra tekintünk és megvizsgáljuk a hozzákapcsolódó szinonimákat (óvatosság, elővigyázatosság, megfontoltság), rögtön érzékeljük a biztonságos közlekedéssel való kapcsolatát. A közlekedésben a megfelelő körültekintés azonban nem csak egy fogalmi kategória, hanem egy folyamat, amelynek segítségével a megfelelő és biztonságos döntéseinket elő tudjuk készíteni, így fokozva a közlekedés biztonságát.

A témakör pontosabb megismeréséhez az ember – gép – környezet alrendszerek közlekedésben betöltött kapcsolatát kell először megvizsgálni. A kapcsolat csúcsán az ember, mint érző, gondolkodó lény jelenik meg, aki igyekszik irányítani a közlekedés folyamatát, figyelemmel kísérve a környezeti változásokat, így irányítva a válaszcselekvéseit.

Az ember és a környezet kapcsolatára az érzékszerveinken keresztül nyílik lehetőség. Az érzékelés szempontjából alapvetően megkülönböztethetünk külső és belső érzékelést. A külső érzékelés értelemszerűen a külső környezetből származó ingerek feldolgozására szolgál, míg a belső érzékelés szervezetünk működéséről ad információt. A közlekedéssel kapcsolatos információk a külső környezetből érkeznek, ezért ha nem is orvosbiológiai szempontból, de érdemes tisztában lenni érzékszerveink működésével.

A látás a térbeli tájékozódás alapja

A külső érzékelés szempontjából kiemelkedő receptornak számít a szem és a fül, amelyek segítségével vezetés közben az összes információ mintegy 90%-át szerezzük. Az alap problémánk megvizsgálásához a látással, mint a szem által szerzett érzéklettel kell foglalkoznunk, mert ennek helyes működése (működtetése) jelenti a térbeli tájékozódás alapját.

A látás alapja a fényérzékelés. Az, hogy mennyit látunk a környezetünkből, nagyban függ attól, mekkora a szemünkbe érkező fény mennyisége. Egyszerűbben fogalmazva, minél nagyobb ez a mennyiség, annál többet látunk. Természetesen csak akkor, ha ez nem lép át egy bizonyos érzékelési küszöböt (a túl erős fény ugyanúgy lehetetlenné teszi az érzékelést, mint a teljes sötétség).

A pontos érzékeléshez szükségünk van a látómezőnk ismeretére. Ebből a szempontból megkülönböztethetjük a centrális és a perifériás látómezőt. A teljes látómezőnk vízszintesen 200 fok, míg függőlegesen 125 fok. Ennek nagyobb részét a perifériás látómező teszi ki, amelyben a hirtelen fellépő gyors változásokra tudunk felfigyelni (jellemzően homályosan látunk benne és gyenge a színérzékelés). A centrális látómezőnk a két szemünk átfedésében található. Ezt nevezhetjük joggal az éles látás mezejének, mert a beérkezett kép éles, pontos a színérzékelés is.



A centrális látómező irányítása szoros kapcsolatban van a szándékos figyelemmel, ennek segítségével keressük a környezetből azokat az információkat, amelyek tevékenységünkhöz kapcsolódóan fontosak. A perifériás látómező viszont szoros egységet képez az önkéntelen figyelemmel, amely a gyors változások felismerésével ösztönösen „ébreszti” a szándékos figyelmünket, elősegítve a tudatos válaszreakciók elindítását.

Szerencsés esetben a rendelkezésre álló látómezőnk egészét használjuk közlekedés közben. Míg a perifériás látómezőnket nem lehet irányítani, addig a centrális látómezőnket a tekintet vándorlásának segítségével jól tudjuk használni, egyszerűbben fogalmazva: azt nézem meg, amit akarok.

Forrás: http://www.szinkommunikacio.hu/11_13.htm

A távolba nézés előnyei

Az előzőekben ismertetett látást statikus látásnak nevezzük, hiszen mind a szemünk mind a megfigyelt környezet mozdulatlan. Közlekedés közben azonban ez számít a ritkább esetnek, hiszen mind a megfigyelő, mind a változó környezet nagy része folyamatos mozgásban lehet. A mozgásban lévő tárgyak megfigyelése lényegesen nehezebb, és sok pontatlanságot magában hordozó feladat. Ezt nevezzük dinamikus látásnak. 

Fontos megemlíteni azt a tényt, hogy a közel 200 fok látóterünk mozgó járműben ülve a sebességünk növekedésével folyamatosan szűkül, és egy viszonylag alacsony sebességnél (80-90 km/h) már csak az úttestre és annak közvetlen környezetére tudunk koncentrálni. Így lényeges információkat hagyunk figyelmen kívül. 

Kompenzálni a sebesség növekedéséből származó információvesztést nem könnyű, de segítségünkre lehet, ha rájövünk a „távolba nézés” előnyeire. Amikor a tekintetünket végigvezetjük azon az úton, amelyen haladni szeretnénk, a távolabbi pontokra fókuszáljunk, ugyanis a távolabbi tárgyak képe élesebb, a közelebbieké viszont elmosódik!

Az érzékszerveink által beérkezett információ feldolgozásához időre van szükség, ezért további előnye lehet a távolba nézésnek, hogy az így felvett információt pontosabban tudjuk feldolgozni. 

Mozgásérzékelés

A dinamikus látás folyamatában nagy szerepe van a mozgásérzékelésnek, ami közlekedés közben lehetővé teszi a helyes sebesség- és távolságbecslést. Itt kell megjegyeznünk, hogy a  szemünk nem az időegység alatt megtett utat méri (tehát egy másik jármű sebességéről nem km/h-ban kifejezett számértéket kapunk), hanem az időegység alatt bekövetkezett látásszög változásról ad információt. 

Az adott járműre rápillantva még csak egy álló képet kapunk, de újra rátekintve érzékeljük a látásszög változást, amely az időközben megtett távolság megfigyelésének a segítségével utal a jármű sebességére. Az előbb említett tényből adódóan közvetlenül az irányváltoztatás megkezdése előtt soha ne feledkezzünk meg az előzetes tájékozódás után, „visszatekinteni”! Így kaphatunk információt a másik jármű sebességéről, távolságáról és ez segít eldönteni a kérdést, hogy „ideér-e vagy sem”. 

További segítség a tárgyak viszonylagos növekedésének megfigyelése. A közelebbi járműveket nagyobbnak és gyorsabbnak érzékeljük, míg a távolabbiakat kisebbnek és lassúbbnak látjuk. Erre a legjobb példa, ha a vasúti peronon állva figyeljük a távolból érkező vonatot, amely kicsinek és lassúnak tűnik. A valós méretét és a sebességét közvetlen közelünkbe érve érzékeljük. 

A felsoroltakból kitűnik, hogy a mozgás érzékelése sok pontatlanságot hordozhat magában. Bizonyos esetekben tovább nehezíti a helyes döntést a környezethez viszonyított kontraszt részleges vagy teljes hiánya, ami szinte lehetetlenné teszi a mozgás pontos érzékelését (ha például egy tárgyat a színével megegyező háttér előtt mozgatunk, az elmozdulása nehezen érzékelhető). Ebből is érthető, hogy miért kell a motorkerékpárokat nappal és jó látási viszonyok között is kivilágítani, vagy miért van szükség láthatósági mellény használatára. 

Az előzést rendkívül veszélyessé teszi a sebesség és a távolságbecslés pontatlansága, a megfelelő kontraszt hiánya. Az, hogy bizonyos közlekedésben eltöltött idő után mégsem tévedünk „nagyot”, annak köszönhető, hogy a megszerzett rutin, a több ezer megtett „km” sokat javít a helyzetek felismerésén. A tapasztalt járművezető kevesebb kockázatot vállal.  A példák is jól mutatják, hogy a megfelelő körültekintés nem csak a fizikális érzékelésen múlik, hanem azon túlmutatóan a helyes közlekedési látás kifejlődésével (kifejlesztésével) válik teljessé. 

A jó vezető tehát nem csak azt látja, ami megtörtént, hanem azt is, ami megtörténhet.

Körültekintő magatartás

A körültekintő magatartás a közlekedés minden résztvevőjére vonatkozó általános követelmény. A gyalogos sem léphet az úttestre a kijelölt gyalogos átkelőhelyen, ha nem győződött meg annak veszélytelenségéről. Ugyanígy az elsőbbséggel rendelkező jármű vezetője is köteles körültekintő módon eljárni, és az adott helyzetben a tőle elvárható módon mindent megtenni a baleset elhárítása érdekében, ha azt látja, hogy a közlekedés másik résztvevője nem biztosítja számára az őt megillető elsőbbséget.


A jármű baloldali holttere


A jármű jobboldali holttere

A közlekedésben egy adott helyzet megoldásához, illetve egy bizonyos manőver biztonságos elvégzéséhez a jármű vezetőjének információra van szüksége. Ezt elsősorban a látás útján oly módon szerzi meg, hogy a megfelelő időpillanatban a megfelelő irányba néz. Mivel legtöbbször a figyelem gyors átvitelére van szükség, ezért a járművezetőnek olyan, a készség szintjén működő begyakorlottsággal kell rendelkeznie, ami biztosítja számára az információ kellően gyors elérését és feldolgozását.

Az információszerzést gátoló tényezők

A járművezető információ-szerzését több tényező gátolhatja. Például egy objektum nem megfelelő láthatósága, vagy a járműből történő kilátás korlátozottsága. A jármű vezetőjének mindent meg kell tennie azért, hogy ezeket a tényezőket kiiktassa. Például azzal, hogy szélvédőket, illetve a visszapillantó tükröket tisztán tartja.

A jármű konstrukciójából eredő holtterekkel is számolnia kell a jármű vezetőjének. A járműgyártók lehetőségeikhez mérten megpróbálják egyrészt a holttereket minimálisra csökkenteni, másrészt olyan berendezésekkel ellátni a modelleket, amelyek elősegítik a biztonságos manőverezést (radar, kamera, holttérfigyelő rendszerek).

Az újabb gyártású járműveken az ilyen berendezések széleskörűen elterjedtek, ezért használatukat a járművezetőknek ismerniük kell, a kezdő járművezetőket pedig meg kell tanítani használatukra. 

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a vezetést támogató rendszerek bármennyire is hasznosak, a járművezető felkészültségét, képzettségét nem pótolhatják. Ezért lényeges, hogy a járművezető ismerje az általa vezetett jármű tulajdonságait, képes legyen egy adott közlekedési manőver végrehajtása során kellő körültekintéssel eljárni, és a manőver biztonságos kivitelezéséhez a megfelelő módon tájékozódva a szükséges információkat megszerezni. Ennek alapjait a járművezetők a járművezetés tanulása során sajátítják el. Ezért nagyon fontos, hogy a gyakorlati oktató ezt a tudást átadja, és a készség szintjéig begyakoroltassa, a vizsgabiztos pedig következetesen számon kérje. 

Gyakorlati példák

Ha megvizsgáljuk a baleseti statisztikákat, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a sebesség helytelen megválasztása és az elsőbbségadás elmulasztása mellett a különböző forgalmi műveletek (például: sávváltoztatás, előzés, bekanyarodás) végrehajtásából származó balesetek is a legfőbb baleseti okok között szerepelnek.

A következőkben néhány gyakorlati példa segítségével szemléltetjük a körültekintés fontosságát:

(1)    A sávváltoztatás körültekintő végrehajtásához hozzátartozik a jármű holtterébe történő bepillantás is. Elméletben ezzel mindenki tisztában van. A gyakorlatban azonban a körültekintés sokszor elmarad, vagy nem a megfelelő pillanatban történik, vagy túl sok idő telik el az információszerzés és a manőver tényleges végrehajtása között. Az egy nyomon haladó járművek vezetői kiemelten veszélyeztetettek a holtterek miatt. Kellő előrelátással azonban úgy helyezkedhetnek el, hogy minél kevesebb ideig tartózkodjanak a közelükben lévő jármű holtterében.

(2)    A jármű jobbra vagy balra történő bekanyarodását követően közvetlenül kerékpárutat vagy kerékpársávot keresztez.

A közlekedési infrastruktúra fejlődése lehetővé tette a közlekedők leginkább veszélyeztetett csoportjainak elválasztását és külön útra terelését. Ennek megfelelően a kerékpárosok számára kerékpárutak, gyalog- és kerékpárutak épültek, vagy ahol lehetőség volt rá, kerékpársávokat alakítottak ki.

Ezekkel a megoldásokkal a kerékpárosok közlekedése lényegesen biztonságosabbá vált. A kerékpárutaknak az útkereszteződéseken, csomópontokban, körforgalmakban történő átvezetésénél – amennyiben forgalomtechnikai eszközökkel, például forgalomirányító fényjelzőkészülékkel nem biztosított a kerékpárosok védelme – a járművekkel való találkozási pontoknál „konfliktushelyzetek” alakulhatnak ki. Jóllehet az ilyen típusú útkereszteződések előtt a járművezetők figyelmét a kerékpárosokra minden esetben veszélyt jelző táblával hívják fel, a veszélyhelyzet csak akkor kerülhető el, ha a járművezető és a kerékpáros is kellő körültekintéssel jár el. 

A jobbra kis ívben vagy a balra nagy ívben kanyarodó jármű vezetőjének a jármű sebességét a szükséges mértékben lecsökkentve és a kerékpárútra bepillantva kell meggyőződnie a bekanyarodás veszélytelenségéről. A kerékpáros akkor jár el körültekintően, ha a megfelelő sebességgel közlekedik, és figyelve a bekanyarodó jármű mozgását, annak vezetőjével együttműködésre törekszik (szemkontaktus). Sajnos a járművezetőknek egy jelentős része még nem alkalmazkodott az ilyen típusú megoldásokhoz.

(3)    A balra bekanyarodó jármű vezetőjének kötelezettsége

„A balra bekanyarodó jármű vezetője a párhuzamos közlekedésre nem alkalmas úton a bekanyarodást akkor hajthatja végre, ha meggyőződött arról is, hogy balról járművének előzését vagy kikerülését másik jármű nem kezdte meg.” [KRESZ 31.§ (6) bekezdés] 

Ennek az előírásnak a betartásával egy speciálisan létrejövő veszélyhelyzetben elkerülhető a baleset bekövetkezése, ha a balra bekanyarodó jármű vezetője kellő körültekintéssel jár el, és a bekanyarodás tényleges megkezdése előtti utolsó pillanatban meggyőződik a kanyarodás veszélytelenségéről.

Vajon milyen arányban vannak jelen útjainkon azok a járművezetők, akik a leírtak szerint kanyarodnak balra?

(4)    Megfordulás, hátramenet, várakozóhelyre történő beállások

A lassú manőverezéssel járó feladatok végrehajtása nagyon alapos körültekintést igényel. Minden egyes manővernek saját mozgásstruktúrája van. A járművezetőnek a jármű pillanatnyi mozgásához kell igazítania körültekintéseit és az irányjelző használatát. Általában a jármű mozgásának irányába kell nézni, de ez nem kizárólagos. 

A környezetünk megfigyelésében a tükör egy olyan eszköz, amely segít a manőverezésben, de önmagában nem elegendő. A várakozási feladatok végrehajtása során fontos a lassú haladás és a biztonságos távolság tartása a többi parkoló járműtől, illetve a közlekedés többi résztvevőjétől. A manőverek végrehajtása során a jármű vezetőjének törekedni kell arra, hogy a forgalomban résztvevő járműveket és a gyalogosokat ne, vagy csak a lehető legkisebb mértékben akadályozza.

Kucsik László, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Vizsgaszervezési és Utánképzési Osztály vezetőjének írása

ITT A VADBALESETEK IDŐSZAKA

Címke: KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁG,

Július második felében megkezdődött az őzek párzási időszaka, ami azt jelenti, hogy az állatok gyakran megjelennek utak mellett és az utakon is, leginkább az erdős, cserjés területeken. Az augusztus közepéig tartó időszakban fokozottan kell számítani a vadveszéllyel jelzett útszakaszokon az...

ÜNNEPI NYITVATARTÁS

Címke: NYITVATARTÁS,

A 2024. augusztus 17-18-19-20-ai négynapos ünnepi hétvégére való tekintettel a Vizsgaközpont augusztus 2-án pénteken és 3-án szombaton a megszokottól eltérő nyitvatartási rend szerint várja ügyfeleit és szakmai partnereit: A közúti ügyfélszolgálatok augusztus 2-án (pénteken)...

EMELKEDNEK A KÖZLEKEDÉSI BÍRSÁGOK

Címke: KÖZÚT,

Augusztustól módosul a közlekedési szabálysértések esetén kiszabható pénzbírságok és helyszíni bírságok kötelező mértéke, amelynek részletei a Magyar Közlöny 2024. évi 74. számában olvashatók. A korábbi 13 ezer forint helyett 26 ezer forint lesz a helyszíni bírság azoknak, akiket...

ÚJ TANTERVI ÉS VIZSGAKÖVETELMÉNYEK C és CE KOMBINÁLT KATEGÓRIÁS TANFOLYAMOKHOZ

Címke: KÖZÚT, ÉKM

Elérhető az Építési és Közlekedési Minisztérium által  a „C” kategória és „CE” kombinált kategória párhuzamos megszerzését célzó járművezető-képző tanfolyamok számára készített...